bucik baconnel és hagymával a tésztájában

holnapra kell készülnöm kenyérfélével és mivel kétnapos ünnep van, ezért olyan fajtát képzeltem, ami mondjuk hétfőn sem adja majd fel...
Kenyérbúzalisztből készült, nem variáltam a keverésekkel, viszont aktív kovász és élesztő is dolgozott azon, hogy szépen hólyagosodjék. 80 dkg lisztből csináltam 4 egyforma cipót, olyan ízesítéssel, ahogy a család azt szereti - lágy bacon-íz csiklandoz belül, időnként párolt-sült hagymára harapsz rá, amúgy meg simán roppan a héja. Fenséges!

68 dkg Bl80 búzaliszt
12 dkg kovász
2,5 dkg élesztő
1 tk barnacukor
1 löttyintés olívaolaj
1 púpos ek só
2 ek szezámmag
melegvíz, úgy 3-3,5 dl

ezeket, ahogy van, kézzel összedolgozom, kissé olajozom a felületét, majd félreteszem pihenni. Addig kiballagunk a helyi agility versenyre/bemutatóra. (kutyusok akadálypályán rohangálnak, a gazdik meg hol előttük, hol utánuk, vicces).

Kelt a tésztám 2 órácskát, gyönyörűen belakta a kelesztőtálat. Ekkor bacont pirítottam, de csak félig, majd hagymát, szintén nem barnulásig. Ezeket a hozzávalókat a megkelt és ellapogatott tésztára szórtam több részletben, hajtogattam, majd négyfelé osztottam és félretettem a szilikonra pihenni. Ezalatt le is takartam a cipókat.

Fél óra múlva, vagy tán nem is volt annyi, kézzel egyenként ellapítgattam a cipókat, hogy a levegőt kinyomogassam belőlük, majd buci formára feltekertem őket. Megint pihent, míg a sütőm azt nem mondta, hogy ő már 200 fokos.

Ekkor történt, hogy bevagdostam a tésztám tetejét csíkosra, kockásra és lefújtam fokhagymás és köményes olajjal, majd zsupsz be. Utánafújtam permettel vizet, ezt háromszor a sülési idő folyamán, ami összesen kb. 45 perc volt.

Most hűlnek. Reményeim szerint a belseje lukacsos. Még nem szeltem meg.

első kovászos kenyerem

ennek is elérkezett az ideje. Olyan igazi kovászt készítettem, 1 hét alatt, közben végig drukkoltam magamnak, hogy legyen gusztusom beletenni a végén a tésztába, mert olyan ecetszagú, olyan csúnya, hogy na! De állítólag ilyennek kell lennie. A kovász készítése a következő volt:

1.napon egy befőttesüvegben elkevertem 3 ek tk. rozslisztet 3 ek langyos vízzel.
2.napon pihent
3. napon mégegyszer 3+3 ek liszt és víz
4.napon 10 dkg liszt és 1 dl víz, elkevertem a többivel
5.napon még 10 dkg liszt és 1 dl víz.

A pihenők mindig szobahőmérsékleten értendők. Mindezek után a kovász savanyú szagú, koszosfehér színű, buborékos valami, tetején kis folyadékkal. Hűtőbe kerül, és apránként használom el. Most például 20 dkg-ot belőle, a maradékhoz meg hozzáadtam megint lisztet és vizet, azaz megetettem és egy napig ismét elöl hagytam. Így mindig lesz kovászom.

Találtam egy jónak ígérkező kovászos kenyér receptet, ami egész éjszakás kelesztést javasolt. Na én szépen kivártam az estét, 7-kor bedagasztottam. És láss csodát, ebben a buta melegben olyan tempóban kelt, hogy nem mertem éjszakára magára hagyni, gondoltam tönkremegy. Így hát f10-kor este került be a sütőbe. :-) Még tudtam volna keleszteni, legközelebb meg is teszem, nyugodtan még egy-két órát, csakhát aludni is kell valamikor...

Közben egyszer áthajtogattam, aztán vissza kelni, összesen 2,5 órát. Lágy a tészta, de nem vészes, jénaiban sütöttem meg. Sütőpapír az aljára, spricc a tetejére és a tészta még így is pihent 10 percet. Ekkor már bevagdostam és megszórtam tk. liszttel. Majd irány az igazán forró sütő, 240 fok, amit fél óra után lehalkítottam. Összesen 5percet sült és egész éjjel aztán tudott hűlni, letakarás nélkül.

A tészta:
65 dkg kenyérliszt
5 dkg tk búzaliszt
20 dkg kovász
1 csapott ek sikér
1 ek só
1,5 dkg élesztő
víz annyi, hogy puha tésztát kapjunk (2,5dl-3,5dl)

Várakozáson felüli az íze, az állaga, a szépsége. Büszke vagyok rá! :-) Szeletekben fagyasztottam le