ennek is elérkezett az ideje. Olyan igazi kovászt készítettem, 1 hét alatt, közben végig drukkoltam magamnak, hogy legyen gusztusom beletenni a végén a tésztába, mert olyan ecetszagú, olyan csúnya, hogy na! De állítólag ilyennek kell lennie. A kovász készítése a következő volt:
1.napon egy befőttesüvegben elkevertem 3 ek tk. rozslisztet 3 ek langyos vízzel.
2.napon pihent
3. napon mégegyszer 3+3 ek liszt és víz
4.napon 10 dkg liszt és 1 dl víz, elkevertem a többivel
5.napon még 10 dkg liszt és 1 dl víz.
A pihenők mindig szobahőmérsékleten értendők. Mindezek után a kovász savanyú szagú, koszosfehér színű, buborékos valami, tetején kis folyadékkal. Hűtőbe kerül, és apránként használom el. Most például 20 dkg-ot belőle, a maradékhoz meg hozzáadtam megint lisztet és vizet, azaz megetettem és egy napig ismét elöl hagytam. Így mindig lesz kovászom.
Találtam egy jónak ígérkező kovászos kenyér receptet, ami egész éjszakás kelesztést javasolt. Na én szépen kivártam az estét, 7-kor bedagasztottam. És láss csodát, ebben a buta melegben olyan tempóban kelt, hogy nem mertem éjszakára magára hagyni, gondoltam tönkremegy. Így hát f10-kor este került be a sütőbe. :-) Még tudtam volna keleszteni, legközelebb meg is teszem, nyugodtan még egy-két órát, csakhát aludni is kell valamikor...
Közben egyszer áthajtogattam, aztán vissza kelni, összesen 2,5 órát. Lágy a tészta, de nem vészes, jénaiban sütöttem meg. Sütőpapír az aljára, spricc a tetejére és a tészta még így is pihent 10 percet. Ekkor már bevagdostam és megszórtam tk. liszttel. Majd irány az igazán forró sütő, 240 fok, amit fél óra után lehalkítottam. Összesen 5percet sült és egész éjjel aztán tudott hűlni, letakarás nélkül.
A tészta:
65 dkg kenyérliszt
5 dkg tk búzaliszt
20 dkg kovász
1 csapott ek sikér
1 ek só
1,5 dkg élesztő
víz annyi, hogy puha tésztát kapjunk (2,5dl-3,5dl)
Várakozáson felüli az íze, az állaga, a szépsége. Büszke vagyok rá! :-) Szeletekben fagyasztottam le
