Advent első vasárnapjára. Idén olyan koszorút terveztem, amit aztán el tudunk rágcsálni. Éppen ezért döntöttem egy olyan mézeskalácskoszorú mellett, aminek a talpazata is - ha már beteljesítette a feladatát - eltörhető könnyen kisebb darabokra. Számtalan gyönyörű mintát néztem meg, hazai és nemzetközi oldalakat, abban bízva, hogy miközben nézem, biztos meg is tanulom... :)
mézeskalács 02, a tészta leírása itt.
A formázáshoz pedig először megvettem a koszorúra kerülő gyertyákat (cseppmenteset), hogy tudjam, mekkora alapot kell majd kivágni neki a tésztából. (Most eszméltem csak, hogy vasárnapra már el kell készülni vele! Upsz.)
Ebből az adag tésztából kijött a koszorú alapja a csillagokkal (ötlet a netről, sok helyen láttam), a gyertyák alá/köré kerülő dupla alap, 2 kisebb ablakdísz és némi ennivaló (lehet, hogy még egy adag kell majd Karácsonyig).
Egyszerre több emeleten sütöttem és kicsit keményebbre, hogy a koszorú tartós legyen, ezért a sütési idő 160 fokon, alsó-felső sütésen 18 perc körül volt. Nézni kell, az alja jobban sül, sötétebb, ezért légy résen! A csillagocskák szépen megdagadnak és összesülnek a nagy szorosságban.
Kivettem és hagytam szépen kiszáradni, kihűlni. Az írókázás másnap jött, csináltam bőven anyagot, mert még bonbonokat is díszítenem kellett. A gyertyák alapját is írókával ragasztottam rá az alapra. Apropó alap. Egy pizzasütő kerek kerámiatál lett a kiválasztott - ezt alig-alig használom, az ünnepek alatt biztos nem fog kelleni. Színében gyönyörűen harmonizál, visszafogott az igaz.
A díszítés maradhat egyszerű fehér, vagy ételszínezékkel keverjük az írókát. De lehet gyöngyösíteni is (én még sajnos nem kaptam). Gyertyagyújtás. Advent első vasárnapja, 2010-ben.
