tökéletlen kalács

hogy ne mindig csak a sikerekről számoljak be. Nekiláttam az első cseresznyés kalácsomnak, míg aludt a kisfiam. Régóta áll a hűtőben egy feketecseresznye lekvár, úgy látom, ebben a kalácsban végzi. (lejárt és különben is csak 40%-os, gyenge). Mindjárt az elején volt okom megijedni, mert a porélesztőm összeállt a langyos tej tetején, úszkált csak rajta, úgy kellett kézzel szétmorzsolnom. Kicsit több mint egy órát kelt először, aztán a formában újabb fél órát, de nem kelt meg igazán. (Szilikon körformába került - ha megkelt volna, az adag kicsit nagyobb formát is elviselt volna, az eredeti recept ugyanis 28cm átmérőjűről szól, az enyém kb. 22cm.) A receptből különösen a cukormázénak örültem meg, ugyanis én eddig vízzel kevertem el a porcukrot, de citromlével, hát össze sem hasonlítható. Olyan igazi svájcikiflis bevonat!

A baj a keletlen (kelletlen) tésztával kezdődött, és a lekvárral folytatódott, mert az íze helyett a zselés sűrítőcucc rugósságát éreztem. A formázása isteni ötlet (megkelt cipóformába két kört vájunk és abba tuszakoljuk a lekvárt).Gyönyörű a süti, csak nem finom. :) ja, és rossz lekvárból nem lehet finom sütit sütni...