tésztás padlizsán

ha török étteremben járok, mindig veszek joghurtos padlizsánt. Valahogy közel állunk egymáshoz. Próbálok rájönni, hogy mi a titkuk, de elég nehéz. Számtalan variációt kipróbáltam már itthon, de egyik sem olyan finom, mint a Szerájban. Készült most is egy változat, csillagánizzsal, koriandermaggal, joghurttal, kis fokhagyma, de az arányok nem az igaziak. Egy adagot pirítóssal megettem, de mivel a családot nem tudom rávenni a kóstolásra sem, ezért a másik feléhez ki kellett találnom valamit. Tésztás padlizsán! Ez lett belőle. Pirítottam hagymát, fokhagymát, rádobtam a joghurtos padlizsánt, kicsit összeérleltem, aztán a nyakára a főtt tészta. Így meglágyultak kicsit az ízei és mindjárt el is fogyott.

maradék rántotta

ez egy feldicsérő jelző. A maradék. Hagyomány, hogy a hétvégi tojásreggelit a férjem készíti el nekünk. Tojásreggelit mondtam, mert nem mindig rántotta van ám, hanem a lágytojás, tükörtojás és buggyantott tojás minden variációja. Ma reggel igazi maradéktojást kaptunk. Ment bele a tegnapi ebédről maradt fokhagyma és zöldhagyma karikákra, sonkaszelet, mackósajt, 4 utolsó tojás (már megint elfelejtettem venni...), kis kolbászkarikák chipsnek pirítva (ha elég vékonyra szeleteled és hirtelen pirítod, tényleg chipses lesz és díszítésnek is pompás akár főzelékre, akár sós tésztafélékhez) és kis maradék kacsazsír. Jaj, a biokonyhások ne is olvassák. Persze tele volt még zöldfűszerekkel. Nagyon megettük! :)

rántottleves

Ma, amikor sokan gasztroblogokat írunk, szakácskönyveket veszünk "sztároktól", főzős műsorokat nézünk, hogy egyre cifrábban tudjunk főzni, érdekes sorokat találtam Hamvas Bélától.

"Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. (...) Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. (...)Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. (...)A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott."

kacsa sütőzacskóban

aki még nem próbálta, annak írom, hogy egyszerű és biztos módja az omlós hús elérésének, ha becsomagoljuk a sütéshez zacskóba. Csak most vettem észre, hogy a zacsiban műanyag kis lezáró is van, érdemes a zacskót mindkét végén lezárni, hogy bennemaradjon a lé meg az aroma. Ma így tettem.

A sütőbe kacsacomb került, amit jól bedörzsöltem sóval, borssal, majorannával, fokhagymával és tettem mellé még fokhagymát és vöröshagymát is és kis vizet. Lezártam a zacskót és reggel 9-kor magára hagytam a sütőben. Az előkészület mindösszesen tíz perc a reggeli mosogatás után. 140 fokon, lassan, szépen sütöm, úgy kb. 2,5 órán át - ebédre pont jó lesz.

Előnye még a sütőzacsinak, hogy a kiolvadt zsírt egybentartja, könnyű lecsorgatni, nem lesz a tepsi koszos. Továbbá, ha hamarabb elkészül, mint kéne, akkor a zacskóban még sokáig forrón eláll, nem kell melegítgetni.

Miután kész lett, palacsintasütőben pirítottam rá a bőrét. Pirítós kenyérrel ettük - nem diétás, de nagyon finom.

osztrák fokhagymás kifli 02

no, hát akkor közkívánatra álljon itt a kiflim receptje is:
fél kilóhoz való élesztő, kis langyos tej, 1 ek méz

a tésztájához:
25dkg simaliszt
15 dkg teljes búzaliszt
8 dkg teljes rozsliszt
7 dkg teljes búzaliszt
3 ek krumlipehely
1 ek só
0,5 dl olaj

meggyúrom a tésztát, ha felfutott az élesztő és pihentetem 1,5 órán át. Szépen kel. Aztán három buciba veszem, egyenként körlapokat nyújtok és azokat felcikkezem. Ezeket aztán egyesével feltekerem, a széles végétől a csúcsa felé. A tepsin még kel egy kicsit, aztán tojással megkenem és 160 fokon megsütöm.

Ha megsült, kiveszem hűlni, és még megkenem, hogy hűlés közben beigya a tészta:
olívaolaj+víz+zúzott fokhagyma+só keverékével.
Ha lett volna snidlingem, szórok rá.

osztrák fokhagymás kifli

ilyen volt, ilyen lett, ez maradt... Képriport Szekszárdról.

siller

ez egy borajánló. Mióta szekszárdi vagyok, kezdenek érdekelni a borok. A minap kóstoltam egy finomat - őszintén szólva én azt sem tudtam, hogy a siller egy borfajta. Ez a helyi bor félúton van a fehér és a vörösbor között, gyümölcsös és gyönyörű a színe. Talán nekilátok és megtanulom a szőlő- és borfajtákat. Itt az ideje.
http://remetebor.hu/borok.htm
http://www.szekszardibor.lap.hu/

kedvencTárgy: frissüljünk!

pisztáciás csirkekorma Delhiből

ma valami különleges csirkét akartam. Találtam is egy elég macerás darabot a currys könyvemben, amiről már szóltam itt ( Camellia Panjabi: Legjobb curryreceptek Indiából ). A költözésből előkerült a régen használt wokom is, kitörölgettem, kikentem olajjal.
mennyiségeket most nem tudok írni, minden érzésre ment bele, de aki már csinált valamilyen curryt, bátran kezdjen hozzá - az is, aki még nem. :)
Csirkemellet nyesedékre csíkoztam (ez most nem kockát jelent, hanem tényleg csíkokat, állítólag a formának is nagy jelentősége van az ízekben).
A legmacerásabb része a pisztácia, mert ezt kicsit főzni kell, hogy aztán a puha, barna héjától egyesével(!) meg lehessen szabadítani. Én még nem láttam puha héjától is megpucolt pisztáciát boltokban, de mondjuk így is borsos az ára... ezt robotgépben kis tejszínnel, chilivel, krémsajttal és kesudióval megpépesítettem.
Hagymát, fokhagymát pucoltam. A wokot olajosan felhevítem, és amikor már kicsit füstöl, beledobom a hagymákat. 2 perc, aztán a fűszereket is, meat masala, édeskömény, gyömbér, kurkuma, black onion seat, pirítom. Majd a pisztáciás keverékkel is tovább. Jó sűrű, odaégős az állaga! Aztán rádobom a csirkét, pirítom kis vízzel, majd felengedem, sózom. A legvégén apró paradicsomdarabkák jönnek bele. Puhára főzöm-sütöm-párolom.
Ma egyszerű rizs volt mellé, amire citrom héját reszeltem - nagyon frissítő íze lett.

Érdemes kipróbálni, egy jó étteremben azt mondtam volna, hogy megérte az árát, olyan finom lett...

afgán rétes 02

a rétesről már írtam, de most egy húspástétomos töltelékkel is kipróbáltam. Tényleg. Nagyon ajánlom a réteslapból készített harapnivalókat! Magam nem készítenék réteslapot, de a bolti példányok kíválóak, nem törnek, bátran bele lehet kezdeni. Most a Jó Rétes Kft. lapját használtam, ez itt a reklámjuk helye. Kicsit vastagabbak a lapok, mint az eddigiek, lehet próbálkozni csak dupla lappal hajtogatva. (eddig hármasával hajtogattam, hogy jó stabil héja legyen a ropogtatnivalómnak.)
Húspástétom. Nagy húslevest főztem, ebben főtt egy csirkemell is. Miután ízesre főtt a bezöldségelt levesemben, felkockáztam, ment a turmixgépbe. Utána egy kis mustár, natúr joghurt, só, bors, kapribogyó és krémsajt. Utólag már tudom, hogy némi vaj is kellett volna bele, hogy krémesebb legyen. Összeturmix.
Megpúpoztam a téglalapokat, háromszögben meghajtogattam, aztán kisült 10 perc alatt az előmelegített sütőmben, 150 fokon. Tetejére hogy mit szórsz, az szinte mindegy, én a fekete színt szeretem, így általában fekete hagymamagot szórok rá. Istenien mutat!

elmaradt a június...

egy költözés általában lefoglalja az embert. Hátmég, ha várost is vált! Ez történt velem és ezért számtalan jó konyhai ötlet bennem maradt, nem a blogomban. A július már nyugodtabb, pótolom is a lemaradást - új város, új környezet, új ízek!

Most kapásból egy igazi vegyes levesről tudnék írni, amibe karalábé, krumpli került babérlevéllel összefőzve, majd Dédi levesmaradékával feljavítva. Vagy a kelkáposztafőzelék. Vagy a paradicsomos bruschetta. Pár hét múlva meglesz a konyhám is és visszatérek a kenyerek, lepények, bucik sütéséhez. Mostanában inkább bébikajákat turmixoltam. Hamarosan jövünk!