marokkói csirketagine

Claudia Roden könyvéből főztem ma meg ezt a csirkét.
A tagine, tajine, berberül tajin egyszerre jelenti egy különleges formájú edényt és a benne készült ételféleséget is. Az edény két részből áll. Egy kerek kerámia tányérból, amelyben főzés után tálalják is a kaját, és egy fedőből, amely mint egy kupola, jó magas, felül egy böggel, fogantyúval. Vásárokban itthon is látni hasonlókat. Némely edény főzés előtt áztatást igényel, erre érdemes odafigyelni. (Nekem nincs ilyen, wokkal pótoltam.)

A marokkói tagine lassú tűzön főtt csirke vagy bárányhúst jelent, szósszal, vele főtt, párolt zöldségekkel, gyümölcsökkel. Olyanokkal mint olíva, barack, alma, mogyorófélék, és fűszerezik fahéjjal, korianderrel, sáfránnyal, gyömbérrel köménnyel, paprikával, stb.

Az enyém így készült:

Volt csirkehúsom, melle húsa, amit felkockáztam. Sóztam, borsoztam. Pirítottam durvára vágott hagymát. Nemsokára utánaszórtam a fokhagymát, a gyömbért, a sáfrányt. Mikor már úgy tűnt, hogy leég az egész, ment bele a csirke és felöntöttem kb. 3 dl vízzel. Nem lehet rontani - ha sok a víz, a végén beforralod, ha kevés, közben bátran lehet pótolni. Lefedem, megpárolom a húst puhára.
Megkapja a citromlét, koriandert, petrezselymet (ezeket jó lenne frissen, de nekem nincs, szárított, illetve a koriander levele helyett mozsárban töröm a magját) és az olívabogyókat (lásd a képen, mert a kaját már nem tudtam fotózni).
Ekkor már fedetlenül rottyantom kb. 5 percig és kész is. Utánfűszerezni még most is lehet.

Hozzávalók:
1 melle husi felkockázva
1 hagyma
3 gerezd fokhagyma
fél tk gyömbérpor
fél tk sáfrány
3 ek citromlé
koriander, petrezselyem
15 db olíva

az első év

ünnepelem a blogom első szülinapját, készítsünk hát számvetést!

A legfontosabb, hogy sok élményt ad nekem, jó készíteni, igyekezni, hogy lefotózzam, írni, olvasni, izgatottan lesni a statisztikát. Valamit létrehozni. Ezért készül.

Az első évem alatt 4600 oldalletöltésem volt, a statisztikát fél év elteltével kapcsoltam be, amikor már gyűlt elég nézegetni való és bátorság bennem, hogy tényleg néznek is mások. Társadalmi életet amúgy nem élek a blogon, ebben tudnék fejlődni - csatlakozni versenyekhez, felhívásokhoz, levelezni, kommentelni, elmenni rendezvényekre. De ez a blog nem azért született, hogy megdöntse a látogatottsági statisztikákat, hanem a magam szellemi örömére. :) Párszor át"design"oltam az oldalt, remélve, hogy egyre inkább áttekinthető és szép lesz. Tervezek még egy betűrendes tartalmat is, az másoknál is bejött, csak nem jöttem még rá, hogyan lehet :) (már segítettek...). Összesen egy év alatt 110 posztom született, átlagban háromnaponta írogattam.

Mikor elkezdtem kopernikuszt, nagy kenyérsütési lázban égtem, ezért azt hittem, főként a péksütikről fogok írni. Született is 27 bejegyzés, ami kb. heti egy kenyérféleséget jelent a 2010-es évben. Ennél persze jóval többet sütöttem, csak az ismétlő receptek miatt azok nem mind jelennek meg itt. Kedvenceim voltak a sajtos tekercs, a kenyérlepény, a csicseriborsós kifli.


A bejegyzések közt második helyre az édességek kerültek. Ez aztán meglepetés volt nekem is! Édesszájú férfiakkal körbevéve már nem is annyira meglepő persze... A november és december belehúzott a mézesekkel és bonbonokkal, de nem bántam meg. Kedvenceim még a croissant és az almatorta.

15 bejegyzéssel dobogós lett még a nemzetközi rovat, amit nem csodálok, mert ezekkel nagyon szeretek kísérletezgetni. (külön van indiai rovat is, mert azt felettébb szeretem!). Imádtam mindegyiket, de a szecsuáni marha, a pisztáciás csirkekorma vagy a spenótos raita remekek voltak!

A leves meglepően háttérben van, 8 bejegyzésem van mindösszesen, pedig mi mindennap eszünk. Idén többet is leblogolok belőle. És hát a tésztaételek és egytálak, ezek is mind több bejegyzést érdemelnek. (A privát bejegyzéseket szinte teljesen leépítettem, hallani mindenfélét az internetes "balesetekkel", nem hiányzik.)

A konyhába bekészítettem a fényképezőgépet, :) kattintok, de nem sokat állítgatok - ebben van hová fejlődni. Szép hátterek, kiegészítők, tálalás lehetne a képekhez, csakhát ezek időigényes dolgok ám! (Örülök, hogy a lassan másfél éves kisfiam mellett egyáltalán az írásra "csinálok" időt. Nem ülök örökké az internet előtt, most például egy ezer oldalas könyvet oldasok, Fonyódi Tibor: Katedrális. Időutazós, misztikus, történelmi - igazán olvastatja magát. Most a 600. oldalnál vagyok...) Egy-két blogtársnál művészi fotókat látni, nem is értem, hogy élnek meg emellett a gasztroújságok...

Pár blogtársammal cseréltünk tapasztalatokat is, jó érzés várakozni arra, hogy mit fog válaszolni nekem a "kolléga". 2010-ben szerettem nézegetni

bonbonmániát
sajtkukacot
zamatésillatot
ketcicakonyháját
anyaezistenit
tomakonyhát
limarát

és másokat :-D

Sok jó ötlet, finom ételek, humoros szerzők - köszönöm az ihletet, a recepteket, a letöltéseket!

Mi mással is zárnám az összegzésem, mint egy karácsonyi ajándékommal. Megkaptam Julia Child híres-hírhedt könyvét, ami a Julia and Julie című filmet is ihlette Meryl Streeppel, a
Mastering the Art of French Cooking-ot.
Köszönöm, Szívem!

Boldog első szülinapot, kopernikusz.blogspot.com!

egy újabb Schatzing könyv

Az ördög temploma. A Raj után gondoltam ezt a regényét is elolvasom, és megint csak ajánlani tudom. A középkori német történelemből itthon szinte semmit nem tanulunk, ebben a regényben érdekes korrajzot kapunk a kölni dóm építésének idejéből. A karakterek itt is kidolgozottak, a történetnek van sodrása, a kezdeti széles bevezető után és a sztori maga is ok. Szerintem filmvászonra való, érdekes lehet ebből egy forgatókönyvet írni.

rántottleves

Ma, amikor sokan gasztroblogokat írunk, szakácskönyveket veszünk "sztároktól", főzős műsorokat nézünk, hogy egyre cifrábban tudjunk főzni, érdekes sorokat találtam Hamvas Bélától.

"Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. (...) Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. (...)Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. (...)A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott."

pisztáciás csirkekorma Delhiből

ma valami különleges csirkét akartam. Találtam is egy elég macerás darabot a currys könyvemben, amiről már szóltam itt ( Camellia Panjabi: Legjobb curryreceptek Indiából ). A költözésből előkerült a régen használt wokom is, kitörölgettem, kikentem olajjal.
mennyiségeket most nem tudok írni, minden érzésre ment bele, de aki már csinált valamilyen curryt, bátran kezdjen hozzá - az is, aki még nem. :)
Csirkemellet nyesedékre csíkoztam (ez most nem kockát jelent, hanem tényleg csíkokat, állítólag a formának is nagy jelentősége van az ízekben).
A legmacerásabb része a pisztácia, mert ezt kicsit főzni kell, hogy aztán a puha, barna héjától egyesével(!) meg lehessen szabadítani. Én még nem láttam puha héjától is megpucolt pisztáciát boltokban, de mondjuk így is borsos az ára... ezt robotgépben kis tejszínnel, chilivel, krémsajttal és kesudióval megpépesítettem.
Hagymát, fokhagymát pucoltam. A wokot olajosan felhevítem, és amikor már kicsit füstöl, beledobom a hagymákat. 2 perc, aztán a fűszereket is, meat masala, édeskömény, gyömbér, kurkuma, black onion seat, pirítom. Majd a pisztáciás keverékkel is tovább. Jó sűrű, odaégős az állaga! Aztán rádobom a csirkét, pirítom kis vízzel, majd felengedem, sózom. A legvégén apró paradicsomdarabkák jönnek bele. Puhára főzöm-sütöm-párolom.
Ma egyszerű rizs volt mellé, amire citrom héját reszeltem - nagyon frissítő íze lett.

Érdemes kipróbálni, egy jó étteremben azt mondtam volna, hogy megérte az árát, olyan finom lett...

Raj

alig van időm blogolni, mert egy csuda izgalmas könyvet olvasok mostanság. Frank Schatzing: Raj. Egy természeti scifi, ha van ilyen kategória. Hát ez olyan izgalmas, hogy csuda, jó ritmussal, profin megírva csap össze a természet, a természetvédők, a kormányok és katasztrófa elhárítók, a politika - szövevényes. Ja és ezer oldal! Ajánlom. Különösen most, a mexikói olajkatasztrófa idején aktuális sajnos.
http://www.libri.hu/talalati_lista/?text=Raj&x=57&y=18

afgán rétes

kiolvastam egy könyvet. A kabuli könyvárus  egy riporternő (Seierstad)tényírása, sok érdekességgel, összességében jó élménnyel. (A Papírsárkányok messze nagyobb élmény volt). Néhol hátborzongató olvasni, hogy az afgánok hogy tudnak a miénktől ennyire eltérő "törvényekhez" alkalmazkodni. Simán évekre börtönbe küldenek valakit, aki képeslapot lop, hogy a gyerekeit eltartsa, így a családjára nagyjából az éhhalált hozzák. Huh.
Az afgán regény adta az ötletet, hogy afgán ebédünk legyen - a szüleim vendégeskedtek nálunk, akiktől a könyvet kölcsönkaptam. Réteslapot készen vettem és előkészítettem kétféle tölteléket. Az egyik egy sajtos, sajtkrémmel, tejszínnel, só, bors, fokhagyma, a másik egy darálthúsos ragus töltelék. A hatlapos réteslapokat szétszedem 4 lapra, hogy ne legyen annyira vastag és ezeket 8 téglalapra vágom fel. A tölteléket bepúpozom, majd háromszögelve felhajtogatom. Egy háromszög 3szori hajtásból áll. Tojással jól megkenem és a húsosokra feketehagymamagot szórtam, a sajtosra pirított szezámot. Forró sütőben sütöttem, cirmosra sült 20 perc alatt. Mártás is járt hozzá: paradicsomos guacamole és sós török joghurt. Villa nélkül, kézzel ettük és jól is laktunk tőle. 4 személyre 2 réteslapcsomag -  el is fogyott. Előtte finom gyümölcslevessel alapoztunk.

spenótos raita naannal

a minap egy indiai-pakisztáni étteremből (Kohinoor) rendeltem ebédet - ne tegyétek! Én ugyan csak az indiai konyhát kóstoltam eddig és ismerem kicsit, de a pakisztáni sem lehet ennyire rossz... A mai ebédem ennek az élménynek a "búfelejtése".
Spenótos raita masala nannal - amúgy szakácskönyvből.(Shakuntala Saraf) A somogyvámosi Krisna-völgyben ( www.krisnavölgy.hu ) vásárolták a szülők ezt a vega könyvet, már többször használtam, érdemes. 
Ébredés után bekevertem a naan tésztáját lisztől, sütőporból, olvastott vajjal, tejjel, és hagytam 3 órát pihenni. Ekkor kinyújtottam, kerekekre nyújtottam és megkentem a burgonyás töltelékkel, ami főtt törtkrumli, hagymák, gyömbér keveréke. Meghajtottam, majd forró sütőben pirosra sütöttem. Kivétel után megkentem vajjal, attól fénylik ilyen szépen.

A spenótos raitához feldaraboltam a leveleket,(tegnap eljutottam a piacra!), majd a megpirított mustármag bogyókhoz kevertem a joghurttal együtt. Állni hagytam kicsikét, most lehet kezdeni mártogatni. Jó étvágyat hozzá!

1,5 pohár joghurt
1 csésze spenótlevél darabolva
mustármag
bors, só, kömény, kis cukor

halcurry

van egy jó könyvem, Camellia Panjabi: A legjobb curryreceptek Indiából, ezt csak úgy is szoktam lapozgatni. A hűtőben találtam tilápia filét, ami ugyan nem halpaprikásnak való, de gondoltam, kipróbálom egy curryben. A halat csak rövid ideig érdemes a tűzön főzni, pirítani, viszont előtte bepácoltam citromos, kurkumás vizes lében, 20 percig. Az alapcurryhez pedig került két kanál reszelt kókusz is. Nemrég jöttem rá, hogy az indiai alapoknál a hagymát egyrészt nem érdemes olyan apróra vágni, mint a magyar konyha vágja, másrészt sokkal-sokkal tovább kell pirítani, szinte sötétbarnára, úgy nagyon finom. Köret nem is kell mellé, én a mogyorós bagettel ebédeltem meg.