nemcsak a tibetieké a momo, az egész Himalája régió lakói kedvelik. Én először momóról az észak-indiai túrámon hallottam. Mit hallottam, minden formájában ettük!! Párolva, sütve, hússal, hús nélkül - bár inkább hússal. A ladakhi régió nem vegetariánus, hiszen ott a 4-5000-es hegyek között a jak a fő eledel. A hentesemnél nem volt jakhús, :-O, ezért darált sertéshúsból csináltam. A közelmúltban járt nálunk a 14. Dalai Láma Őszentsége, ennek kapcsán olvastam, hogy neki is van egy kedvenc momo receptje. ( http://asiarecipe.com/tibveg.html#dalai )
Nála a töltelék krumpli, gomba, jaksajt. Én ma már elköteleztem magam a húsos verzió mellett, de lélekben Őszentsége tiszteletére készítettem az első momo tálat.
Nem fogom mindennap ezt készíteni, csak ha már 4-5 gyerekem lesz, aki a gombócolást, formázást elvégzi helyettem... Igazán pepecs egy munka! Háromféle alakzatot készítettem. Gömb alakút, félholdat és négyszög alakú csomagot. A felét gőzöltem, másik felét olajjal kisütöttem. Erős, paradicsomos mártogatós járt hozzá.
A tésztája egyszerű: víz, kis só és liszt. Én 35 dkg-ból készítettem, 4 személyre elegendő a gombóc mennyisége. Kemény tésztát gyúrtam, kinyújtottam vékonyra és nagy pogiszaggatóval karikákat gyártottam belőle.
Még tegnap este ízesítettem a darált húst: 3 gerezd fokhagyma, só, bors, 4 szelet gyömbér, fahéj, feketehagymamag, koriander, édeskömény, egy ek olaj. Ezeket aprítottam, zúztam és bele a húsba. Éjjel a hűtőben pihent. Most a tésztakörökre halmozom kiskanállal és készülnek a megfelelő alakzatok. A gőzölés 25 perc legalább (ha nincs pároló, lábos felett egy rács is megteszi, letakarva), a sütés olajban 5-6 perc (ha nem sok az olaj, még szalagos is lesz!), míg megpirul mindkét oldalán. Olyan lett igazán, amilyenre emlékszem a Hegyekből. Szívesen enném újból a helyszínen...
