békebeli hangulatban: tejes vekni

van abban valami varázs, amikor az ember kismamaként nem dolgozik (másért, másnak), hanem befelé figyel, a családjának van, a babáját szereti. Olyanokra is jut időm most, hogy az ételek szépségén gondolkodjam, vagy elkészítsem a saját hitvallásomat (közlés talán később :) ), vagy éppen a photoshoppal bíbelődjem. Míg nem voltam férjnél, addig alig ettem kenyeret, akkor is csak sötétet és keveset. Párom pedig fehérkenyéren nőtt fel, így most azokat fejlesztgetem, nagy sikerrel. A mostaniba azért kis gríz és zabpehely is került a fehér búzaliszt mellé és tejjel készítettem. Napokig eláll, jó puhán.