Ott kezdődött, hogy volt ugyan leveles tésztám, de nem jöttem rá, hogy hogyan tudok belőle egy 3-4 cm átmérőjű hengert tekerni úgy, hogy tartsa a formáját, amikor a hengert karikákra akarom vágni. Ezt hamar fel is adtam, és csíkokra vágtam a tésztát, aztán a csíkokat kézzel belesimítottam körbe-körbe a muffinformába. Ez lesz a tésztája.
Aztán jött a krém, ami az alapreceptben egyáltalán nem zacskós pudingpor :), de én el akartam már használni a vaníliás zacskósomat, így főztem egy sűrű pudingkrémet. Közben eszembe jutott a whisky, ami sosem fogy el, hacsak bele nem főzöm szép lassan valamikbe. Bő 3 evőkanállal löttyintettem bele - hát jól meg is érzem az ízén.
Aztán ránéztem az asztalra és ott sorakozik jó csomó alma, amit el szeretnék használni. Nosza, felkockáztam egyet és nagyon kevés cukros vízben megpároltam, karamellizáltam. Aztán mehetett bele a whiskys pudingba az egész. Mennyei ízek, hmmm, fahéj, alma, vanília, whisky...
Recept szerint 250 fokon, a legmagasabb fokozaton 12 perc. Én légkeverésesen hagytam, 10 perc után meglestem és hát eléggé megkapta a tetejét, ám az oldalán látszott, hogy még sületlen. Gyorsan lejjebb vettem a meleget és fóliával letakartam. Így még legalább 10 percig sült és az oldala továbbra sem ropog. Lehet, hogy túl sok vajjal kentem ki a formámat?
A whiskykrémből még maradt is, vacsora után csemegének:
