kávés-amarettis praliné

jé, hát hisz már egy fél év is eltelt azóta, hogy Karácsony táján csak úgy ontottam a bonbonokat, pralinékat! Most, július végén, amikor maximum kora tavaszi az időjárás, kedvem szottyant egy kávé-kísérő édességre.

A ganache receptje egy igazi szakértőtől van, pralinéparadicsomtól. Köszönet érte! Diszkrét kávés-csokis a krém, nem keserű, nem túlédes, kávésan aromás, lágy, jól dermed, formázható.

0,75 dl tejszín
1 tk vaj
10 dkg tejcsoki (milka nougat töltetes)
6 dkg étcsoki (81% Arriba)
1 púpos tk nescafé

A tejszínt mikróban felmelegítettem, 30 mp és minden hozzávalót belepakoltam. Kevergettem, míg szép egynemű nem lett. Betettem egy éjre a hűtőszekrénybe, ez nem szükséges, csak jól dermedjen meg, annyi kell neki.

Volt egy ötletem hozzá. Vettem a múltkor olasz amaretti kekszet, de nem nagyon jött be, túl tömény volt valahogy, a házi készítésű finomabb. Éles késsel feldaraboltam, ez lesz a közepe a pralinémnek.

Másnap. Kiveszem a hűtőből a megszilárdult ganachet, evőkanállal merítek rajta, közepébe teszek egy amaretti darabkát, összegömbölyítem kézzel gyorsan. Majd mogyorótöretben hempergettem meg. Ezt sajna elfelejtettem megpörkölni előre, így az íze nem volt olyan intenzív, majd legközelebb. Mentségem, hogy "terrible two", ahogy a szakirodalom mondja - azaz a kisfiam - nagggyon intenzív napokat él. Ezért én is.

A tervem, hogy a praliném közepében majd roppan valami, amikor beleharapok, aztán meg szétolvad a számban, bevált. A keksz nem szívja magába a nedvességet, roppanós marad, ha elég hideg/kemény a ganache körülötte.