tortilla chips

ünnepelnivalónk van, ezért a jófajta fehérbor mellé egy kis ropogtatnivalót szántam estére, amikor már a gyermek édesdeden..., mi meg édes kettesben. Nem a bolti fajtából, hanem én magam akartam chipset gyártani. Találtam is megfelelő útmutatást. Az elején azonban majdnem tragédiába torkolltam... Kerestem a fiókban a burgonyapelyhet és megtalálni véltem. Szépen adagolom a fehérliszthez és a kukoricaliszthez, amikor enyhe kókuszillatot érzek! Hát az üvegben nem a kókuszreszelékem volt???! Valamikor elfogyhatott a krumplipehely... Helyette most zabpehyhet adagolok a tésztába. (milyen macerás volt kiszedni belőle a kókuszt!)

Összegyúrom és pihentetem 20 percig a konyhaasztalon. Majd 20 kisgombócot gyártok belőle, mert így szól a recept. Köröket kell nyújtani belőle. Ez elég macerás, lisztezni kell és leheletvékonyra. Közben mondogatom, hogy ez azért túlzás, 20 golyót, de a végén belátom, hogy igen. Először 8 cm átmérőjűket készítek, majd másodszor is átnyújtom, ekkor már 10-12 cm körök. A serpenyőmbe alig-alig fér el egymás mellett két-két lepényke (lehet, hogy legközelebb nagyobbakat nyújtok).

Száraz forró serpenyőbe kerül, mindkét oldalát megsütöm, foltosan sült az enyém, mint a chapati. Kiveszem, sütöm a következő páros, ezalatt felszelem chipszekre a készeket. Ezt érdemes addig, míg forróak, mert aztán nagyon pattog, reped.

Ha mind megvan, enyhén olajozott (én fokhagyma és paprikaolajon) serpenyőben átpirítottam. Tejfölön mártogatós volt mellé.


15 dkg búzaliszt
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg zabpehely
1 tk só
2 ek fokhagymaolaj
víz, kb 2 dl