Történt, hogy főzőcukorral kezdtem karamellizálni. Én nem tudom, hogy az miben más, mint a rendes cukor, de nem akart elkezdeni barnulni, sőt mitöbb, még illata sem volt semmi!! Félretettem.
Más cukrom nem lévén, porcukorral ment a következő felvonás. Ezt szépen karamellizáltam, tettem hozzá vajat, aztán kekszpürét. Épp csak a speizig mentem el a formákért, mire a cucc úgy belekötött a lábosba, hogy nemhogy kiszedni, de még csak a kis darabokat elszopogatni sem tudtam! :)
Gyengébb idegzetűek ezen a ponton feladták volna - nemúgy én. Lementem a boltba tejszínért, keveset forraltam és belekalapáltam a karamellt (amiből úgy képzeltem, hogy majd beleharapok és süppedve olvad el a nyelvemen). Kevergettem, kevergettem, a tejszín kezdte felvenni a karamell színét és a kemény göcsörtök is tünedezni, legalábbis kisebbedni kezdtek. De csak félig. Így, hogy ne égessem oda, kihalásztam belőle a használható masszát és kiszedegettem jégkockatartóba, hogy majd másnap megforgatom.
Másnap. A tartóban nem keményedett tovább, sőt. Most meg puha volt ahhoz, hogy a téglalap formáját megtartsa! :) :) Hát ez jó! Sebaj. Őröltem még kekszet, meghempergettem, gömbbé formáltam, aztán holland kakaóporban is kapott egy hempergést, majd olvasztott csokival bevontam. Lehűtöttem.
Jó kaland volt. Hatalmas veszteséggel zárult, 8 praliném maradt - arra pont elegendő, hogy ma megvendégeljem a szüleimet ebéd után.
Hozzávalók:
cukor (porcukor), amit egy lábosban gyenge tűz fölött nagy sebességgel kevergetek és várom, és várom, hogy barnulni kezdjen...
vaj egy kevés
kekszpor a megfelelő állag eléréséhez
tejszín a feljavításhoz, illetve valszeg eleve kell bele
kakaópor és olvasztott csoki a bevonáshoz
díszítés gyönggyel, reszelékkel
arányokról ezek után nem is merek írni. :) De próbáld csak ki!
