szarvassal töltött tészta

gyors ebédekre, vacsorára. Ehhez persze készen kell álljon egy leveles tészta, vagy sk. vagy mint most nekem is, egy bolti darab.

A tésztával nem így terveztem, de a közös sorsunk úgy hozta, hogy egyben süssem meg. A töltelék ugyanis darabosabb volt a kelleténél, ezért úgy döntöttem, hogy nem sok pici tekercset formázok, hanem egy nagyot. Igenám, de addigra már felcsíkoztam a kinyújtott tésztát, így amikor a töltelékre borítottam szálanként a tésztámat, ezt a szép csíkos mintát hozta ki. Semmi fonás, mint ahogy gyanakodnál, hanem a tésztaszálak kicsit ferdén való elhelyezgetése. Pompás!

A töltelék itthon darált dámhús és csirkemell vegyesen. Fél kiló összesen, fele-fele.

Az ízesítése: 2 fokhagyma a hússal együtt darálva, só és bors, édes pirospaprika, oregano, bazsalikom, kis szezámolaj. Ezekkel jól átgyúrtam és egy éjszakát pihent a hűtőben.

Másnap 1 fej vöröshagymát pirítottam és összekevertem a hússal, fehéredésig pirítottam, felöntöttem 1 dl fehérborral, plusz 1 deci vízzel. Került bele két fél paradicsom, ezt a végén kivettem. 4 fej kisebb gombát is átpároltam vele, jut eszembe, és 1 db sárgarépát nagyon vékonyra szeletelve. Ezt a ragut fedő alatt pároltam meg, 10 perc kb. Majd kihűtöttem és következett a tészta megtöltése.

180 fokos sütőben addig sütöm, míg piros lesz a teteje. Melegen és hidegen is jó volt, igazán.

almatorta

ma gyorsan kellett cselekednem. Ráadásul nem az én napom volt, ami az ügyességet illeti. A csirkés boltban ráadásul olyan zilált lehettem délelőtt, hogy még a sorban is előre engedtek... :)

Elő hát a mélyből a leveles tésztát! Kisodortam, kétfelé vágtam, belelapogattam az egyiket a szilikonba, másikat csak lazán a tetejére és be a hűtőbe pihenni.

Ezalatt 4 szép almát felkockáztam és vízzel, cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel feltettem párolódni. Mikor puha lett, kihűtöttem. A tésztát elő, és az aljára megszáradt lekvárt tettem szeletekben. Ez valamikor erdei szörp volt, de beleszáradt az üvegbe, ezért hívom most lekvárnak... Aztán a résekbe őszibaracklekvárt pakoltam, majd rá az almát, lé nélkül. Lefedtem a tészta másik felével.

200 fokos sütőben 20 perc alatt megsült. Megszórtam porcukorral. Gyermekem kis tortája mellé készült "felnőtt tortának".

croissant

meglepetésképp igazi házi croissant-t terveztem készíteni. Limara azt mondja, van egy expressz változata, na lássuk csak. http://limarapeksege.blogspot.com/2009/03/express-croissant-reggelire.html

35 dkg simaliszt
fél pohár joghurt, 1 dl tej
fél kk só, 3 ek cukor, 1 tojás, 2,5 dkg élesztő
külön:
13 dkg hideg vaj

Péntek 6-kor kezdődik a műveletsor. Előkészítem a hozzávalókat, fél adagot készítek, ez is elég 8 db-hoz. (Utólag kiderül, hogy 16-hoz elegendő, mert kisebb tekercseket akartam, úgy könnyebb falni.) A hűtőben pihentetem, ahogy kell.
Aztán jön a hajtogatás helyetti rész. Este fél kilenc. 8 kis kupacra osztom a tésztát, egyenként kinyújtom kör alakúra és a lereszelt vajat (ez a zseniális fogás benne) emeletenként rászórom. Gyorsan kell dolgozni, mert a vaj összeáll az ujjbegyemen. Kaptam eztán egy viszonylag kicsi tortácskát - 8 lap tészta, közte a buckás vajreszelék. Hogy lesz ebből cikkekre vágható körtészta?!
Szépen nyujtófával ezután ellapítom - nagyon jó az állaga, szép sima és ruganyos tészta, persze lisztezem, de semmi vész. Kinyújtom  4 mm-re, formálódik a kör is. Eztán a pizzavágómmal dolgozom, és 16 körcikket vágok. A külső szélét egyenként még bevágom kb. 2 cm mélyen, hogy a tekerésnél tudjon ívben hajolni. Feltekercselem a széles végétől és mehet a hűtőbe egy éjszakára.

Persze hajnalban előbb ébredek a kelleténél és látom, hogy áramszünet van!!! Jaj. De szerencsére megoldódik és előmelegítem a sütőt, tojással bekenem a sütiket. Nálam a croissant-ok 20 perc alatt sülnek a 200 fokos sütőben szép pirosasra.
Kis üröm az örömben, hogy a legaljára a szilikonos formát teszem 4 croissantnal (mert már nem fért a tepsibe, mivel megkel még odabent is), ennek az alja, mármint a formának - elég. Lukasra. A romantikus reggeli croissant illatba egy kis égett szilikon vegyül. :) Pikáns.

De a croissant íze, az állaga, a színe - mintha egy bécsi kávéházban reggeliznénk! Legközelebb a vajból kicsit kevesebbet teszek bele, ne "izzadjon" annyira.

whiskykrémes portugál kosárka

annyiban portugál kosárka, hogy az ihletet a Chili&Vanília szakácskönyvéből szereztem. Aztán menet közben nagy bátran hozzányúltam.

Ott kezdődött, hogy volt ugyan leveles tésztám, de nem jöttem rá, hogy hogyan tudok belőle egy 3-4 cm átmérőjű hengert tekerni úgy, hogy tartsa a formáját, amikor a hengert karikákra akarom vágni. Ezt hamar fel is adtam, és csíkokra vágtam a tésztát, aztán a csíkokat kézzel belesimítottam körbe-körbe a muffinformába. Ez lesz a tésztája.

Aztán jött a krém, ami az alapreceptben egyáltalán nem zacskós pudingpor :), de én el akartam már használni a vaníliás zacskósomat, így főztem egy sűrű pudingkrémet. Közben eszembe jutott a whisky, ami sosem fogy el, hacsak bele nem főzöm szép lassan valamikbe. Bő 3 evőkanállal löttyintettem bele - hát jól meg is érzem az ízén.

Aztán ránéztem az asztalra és ott sorakozik jó csomó alma, amit el szeretnék használni. Nosza, felkockáztam egyet és nagyon kevés cukros vízben megpároltam, karamellizáltam. Aztán mehetett bele a whiskys pudingba az egész. Mennyei ízek, hmmm, fahéj, alma, vanília, whisky...

A krémet beletöltöttem a muffin-kosárkákba a tésztára, és jöhetett az izgalom, a sütés.

Recept szerint 250 fokon, a legmagasabb fokozaton 12 perc. Én légkeverésesen hagytam, 10 perc után meglestem és hát eléggé megkapta a tetejét, ám az oldalán látszott, hogy még sületlen. Gyorsan lejjebb vettem a meleget és fóliával letakartam. Így még legalább 10 percig sült és az oldala továbbra sem ropog. Lehet, hogy túl sok vajjal kentem ki a formámat?

Mindegy, gyönyörű és finom sütike, érdemes vele kísérletezni. Legközelebb a tésztamennyiségből 2X6 db muffinformát fogok kitölteni, nem kell, hogy vastag legyen a kosárka.

A whiskykrémből még maradt is, vacsora után csemegének: