foszlós vaníliás briós

blgoltam már egy briós receptet, amire azt írtam, a tökéletes briós. Nos, lehet még fokozni! Jade konyhájában találtam egy igazán foszlós receptet, némi módosítással magamévá tettem és mondhatom, alig bírtam lefagyasztani, mert a család azonnal akarta az egészet. 12 db szép méretű briós lett belőle.

a tésztához elhasználtam:

25 dkg öregtészta
25 dkg fehérliszt
3 dkg friss élesztő
7 dkg cukor (ebből lehet akár 10 dkg is ízlés szerint)
2 egész tojás
fél tk só
2 kanál olívaolaj
1,5 dl langyos tej (amennyit felvesz, lehet h kicsit kevesebb)


a fentieket összegyúrtam lágy kalácstésztának és duplájára kelesztettem. Kicsit ragadósabb a tészta a természetéből adódóan, ezen nem kell megijedni.

Formázása: miután megkelt, ellapogattam és 12 körcikket vágtam, mindből zsemléket gurígáztam és kelesztettem még fél órát letakarva, akár lehet több is.

Majd végy egy zsemlényit magad elé, nyújtsd ki oválisra, vágj rá 2-3 késhegynyi vajat és tegyél rá tölteléket, amivel szeretnéd, vékonyan. Én vaníliapudingot tettem bele. Majd szorosan tekerd fel palacsintának és a kígyót tekerd fel csigába, a végét a kupac alá kell gyűrni. Így ültesd sütőpapíros tepsibe. Csináltam kísérletből kakaóporral is, de bármilyen ízű krémet-pudingot lehet hozzá főzni. Lényeg, hogy ne legyen túl híg. Újabb pihentetés következik, miután lefújtad kis vízzel.

Sütés előtt olvasztott vajjal lekenem a tekercseket és megszórom barna cukorral. Sütése 200 fokon történik, úgy 13 percig. A rákent vajtól szépen barnul a teteje, azt hittem, meg is ég majd, de nem. Ki kell ennyit várni, hogy belül is jól meg tudjon sülni.

Szépen szálasan foszlik és mennyei az illata frissan sülve. Ajánlom!

citromos kalács

egyszer csak meg kell tanulni kalácsot sütni! Volt már pár próbálkozásom, de a szerkezete nem sikerült olyan légiesre, amilyenre vágytunk. Itt egy újabb próbálkozás - a citromos, vaníliás,  "lapra szerelt" kalács!
Legyezőkalács néven vált ismertté a blogokon, de nekem csak lapra szerelt marad. Ötletes nagyon, hogy nem kell készen szeletelni, hanem cibálható lesz a kisült tészta. Ez lett belőle: kicsit részeges de a mienk..

Jadekonyha.blogspot.com on találsz fázisfotókat is, de egyszerű, nem hajtogatós, hanem egymásra pakolós a módszer. Mondom is.

a tésztához elhasználtam:
40 dkg liszt
5 dkg cukor
2 tk porélesztő
kis só
másfél dl tej
6 dkg vaj
2 tojás
1 bourbon vaníliarúd bele

Elkészítem a kelt tésztát. Az élesztőt felfuttatom kicsit egy kevés tejben kevés cukorral, hogy lássam, működik-e, majd hozzákeverem a fentieket mind, a tejet a végére hagyva. Evvel lehet dekázni, hogy mennyit vesz fel éppen. Ruganyos, puha tészta lesz a végeredmény. Félreteszem és meleg helyen duplájára kelesztem.

A krémhez citromléből (vagy citromhéjból) vajjal és cukorral ízlés szerinti krémet készítek. Vajból 3-4 dkg kell puhán, a többit meg kóstolgasd meg. Nekem túl citromos lett, sütés közben előjönnek az ízek.

Ha megkelt a tészta, szépen kinyújtom téglalapra, olyan 4-5 mm-re, majd rákenem a krémet. Eztán keresztben négyfelé vágom vízszintesen, majd egy-egy csíkot a másikra pakolok. Ekkor két emeletes csíkom van. Ezeket aztán merőlegesen 5 egyenlő részre kockázom. Így 2*5 kockám van, amik emeletesek.

Fogok egy hosszúkás formát (15*25 kb.), kivajazom és belepakolom a négyzeteket élivel, azaz függőlegesen, kicsit csúsznak a krémtől, de nem lehetetlen. Összerázogatom kicsit és még kelni hagyom. Az én formámból kicsit kikelt, de az ízének ez egyáltalán nem ártott.

180 fokon 35 percig sütöttem, ami elsőre talán soknak tűnik, de nekem kellett. Nem légkeverésen. Ha elkészült, lehet is langyosan enni, vagy a türelmesebbek kenhetnek rá még krémet, ami nekem kevés natur krémsajt, 1 ek citromlé, 1 ek tej, porcukor keveréke. Szépen rászárad a tetejére, mintha havas lenne.

Eredetileg vacsorára szerettem volna, de nem is értem, eltartott a készítése mindennel együtt délután úgy 4-től este f9-ig (kelesztés, készítés, sütés, hűlés). Úgyhogy a vacsi ugrott, de reggelire finom volt. Jó étvágyat!

tejes kalács jó sok vaníliával

mindenki hokkaidonak hívja, így én maradok az egyszerű nevénél. A kenyérsütés legnagyszerűbb része a formázás és hajtogatás - ebben a kalácsban is az. Recept limarától. A megkelt tésztát nyolc részre osztottam, négyet bekevertem kakaóval. Aztán ezeket az egyforma labdákat egyforma téglalappá nyújtottam, olyan szélesre, mint a hosszúkás, magasfalú kenyérsütő formám. (30×15×10 kb.). Egy fehérre tettem egy csokisat és feltekertem, majd egy csokisra egy fehér téglalapot és ezt is feltekertem, és a másik mellé helyeztem, szorosan a formába. A maradék négy ugyanígy járt. A formámban így pepitában látszanak és szeleteléskor meg szép márványosak-csíkosak a feltekerés miatt. Jó sok vaníliát kapartam ki és kis tejben megáztattam, ez került a tetejére, attól olyan pöttyös. Kép sütés előtt.