a chapatihoz kellett volna egy jó kis kemence vagy vasból sütőhordó vagy ilyesmi, hogy jól átsüljön és megpörkölődjék a kenyérféle. Én a wokomat izzítottam hozzá.
A chapati tésztája víz, teljes kiőrlésű liszt és só, az arányok úgy, hogy félkemény tésztát kapjunk a gyúrás végén.
Kicsit lehet pihentetni, de nem muszáj. Majd eldarabolom a tésztát egyforma golyókká és ezekből a kívánt formát kinyújtom. Én szeretem az oválisokat meg a teljesen kerekded formát is. Eztán áthintem tk liszttel vagy a kezemet és megsimítom mindkét oldalát. Nagyon forró serpenyőben, zsiradék nélkül sütöm, közben egy palacsinta kiemelővel lapogatom a széleit, így nagyszerűen fel tud púposodni. Ha mindkét oldala kész, akkor megfogom egy csipesszel, leveszem a serpenyőt és a nyílt lángra dobom a tésztát. Itt oldalanként pár másodpercig égetem, jópárszor átforgatom. Hasonlít így az eredeti, kicsit égetett ízekhez.
A borsópüré pedig:
a borsót forró vízben hirtelen főzzük, nem sokáig, kis leveskockával lehet ízesíteni a vizet. Ha megfőtt, mehet bele tej, kis mascarpone, sok-sok parmezán, petrezselyem - ezeket ízlés szerint adagoljuk, megturmixoljuk, hogy elérjük a puha, krémes állagot. Illatozik finoman!
Chapitival mártogatva mennyei könnyű ebéd egy jó levest követően.
