előkészületek adventre - házi marcipán, narancshéj reszelék és házi karamell

Nincs mese, megkezdődött az édességekre való sűrű gondolkodás, ahogy beléptünk a novemberbe. Tavaly nagyon sok jó élményem volt ezzel, a házi pepecselés és a végeredmény igazán megérte. Bonbonmánia-tól tanulva és biztatva nekiláttam, és örültem neki nagyon. Idén még csak előkészülök.

Legyártottam a narancsreszeléket (fotón). Ez sok mindenbe jó, reszelt csokihoz keverni, marcipánba keverni, narancskrémet készíteni, bonbont díszíteni, bonbont forgatni bele- szóval kell hogy legyen itthon. Amúgy is beköszöntött a facsart narancs időszaka és a kipréselt félgömb héjakat sajnálnám is kidobni. Így a facsarás után vékonyan levagdosom a héjat, sütőben alacsony fokon kiszárítom keményre őket. Ezután ledarálom az aprítóval, még kicsit szárítom és mehet az üvegbe.

Elkészült az idei első rúd házi marcipán. Szép marcipán-fehér színe lett, mert szeletelt pucolt mandulából készült (héjasból is ugyanilyen finom csak sötétebb lesz). Az aprítógépbe került 10 dkg mandula, majd 7 dkg porcukor. Ehhez a keverékhez hozzáadtam 1 kupica rumot és némi vizet és kézzel összedolgoztam. Alufóliába csavartam és a hűtőbe tettem, sokáig eláll. Lehet ételszínezékkel bármilyen színűre gyártani. Én a mandula mellett dióból is szoktam marcipánt gyártani.

És készítettem karamellát is. Ez nagy szám, én még nem csináltam itthon. Tubusos sűrített tej kell hozzá mindössze, meg három óra. A tubusból egy üres befőttesüvegbe nyomom a tartalmát, bezárom és kis lángon egy vízzel teli lábasban karamellizálom. A lábasba annyi vizet tégy, hogy a sűrített tej szintjénél kicsit magasabbra érjen és fedd le. Lágy krémes dolog lett belőle, jó lesz bonbonba, ahogy ráharapok majd a csokikéregre és belül meg folyik. Hmmm.

sültpaprika saláta vagy krém vagy mi

régebben eszembe sem jutott volna ilyen halmazállapotú dolgokat megenni, mint ez a sült paprika. És az sem, hogy a sütőmben szó szerint feketére süssek valamit. Vicces. Változnak a dolgaim. És ez nem baj. :-)

A piacon járva ma vettem 4 elég nagy kápia paprikát, és dacára a szaharai időjárásnak, begyújtottam a sütőt és a félbevágott és kicsumázott paprikákat feketére sütöttem. Nem is néztem, de kb negyedóra lehetett. Alá mindenképp érdemes sütőpapírt tenni, különben vakarhatod.

Miután megfeketedett, néhol hólyagosodott, egy tálba szedtem és fóliával betakartam, hogy a héját utána gond nélkül le tudjam húzni. Kicsit persze pepecs, de nem vészesen, többnyire beszakadás nélkül lejön a héja. A husi elég sovány benne, de nem kell megijedni, azért ez a mennyiség is elég lesz két személynek, pirítósra. Ilyen a héja, ami lejön róla:

és ilyen a husija:

A husiját szálasra felvágtam és kezdtem az ízesítést. Mandula olajjal meglocsoltam, Nigella magot és előre pirított napraforgót szórtam rá, megkevertem. Majd só, bors következett, végül ollóval vágtam rá friss petrezselymet. Összeforgattam és ment a hűtőbe ebédig. Pirítóson tálalom, lehet fokhagymával, de ez az édeskés íz magában is remekül finom!

Íme (fotózni meg horror):

tibeti momo

nemcsak a tibetieké a momo, az egész Himalája régió lakói kedvelik. Én először momóról az észak-indiai túrámon hallottam. Mit hallottam, minden formájában ettük!! Párolva, sütve, hússal, hús nélkül - bár inkább hússal. A ladakhi régió nem vegetariánus, hiszen ott a 4-5000-es hegyek között a jak a fő eledel. A hentesemnél nem volt jakhús, :-O, ezért darált sertéshúsból csináltam.

A közelmúltban járt nálunk a 14. Dalai Láma Őszentsége, ennek kapcsán olvastam, hogy neki is van egy kedvenc momo receptje. ( http://asiarecipe.com/tibveg.html#dalai )

Nála a töltelék krumpli, gomba, jaksajt. Én ma már elköteleztem magam a húsos verzió mellett, de lélekben Őszentsége tiszteletére készítettem az első momo tálat.

Nem fogom mindennap ezt készíteni, csak ha már 4-5 gyerekem lesz, aki a gombócolást, formázást elvégzi helyettem... Igazán pepecs egy munka!

Háromféle alakzatot készítettem. Gömb alakút, félholdat és négyszög alakú csomagot. A felét gőzöltem, másik felét olajjal kisütöttem. Erős, paradicsomos mártogatós járt hozzá.

A tésztája egyszerű: víz, kis só és liszt. Én 35 dkg-ból készítettem, 4 személyre elegendő a gombóc mennyisége. Kemény tésztát gyúrtam, kinyújtottam vékonyra és nagy pogiszaggatóval karikákat gyártottam belőle.

Még tegnap este ízesítettem a darált húst: 3 gerezd fokhagyma, só, bors, 4 szelet gyömbér, fahéj, feketehagymamag, koriander, édeskömény, egy ek olaj. Ezeket aprítottam, zúztam és bele a húsba. Éjjel a hűtőben pihent. Most a tésztakörökre halmozom kiskanállal és készülnek a megfelelő alakzatok. A gőzölés 25 perc legalább (ha nincs pároló, lábos felett egy rács is megteszi, letakarva), a sütés olajban 5-6 perc (ha nem sok az olaj, még szalagos is lesz!), míg megpirul mindkét oldalán. Olyan lett igazán, amilyenre emlékszem a Hegyekből. Szívesen enném újból a helyszínen... 

aszalt paradicsom

vannak régi főzős vágyaim. Hogy készítsek pl. otthon kovászt vagy créme caramell-t és a paradicsomaszalás is ilyen. A nagy bloggerektől merítve bátorságot (gabojsza, chili) rászántam magam és rájöttem, hogy evvel aztán dolog semmi.

Kaptam anyósomtól 15 db érett, szép házi paradicsomot, - olyan édes volt az íze, hogy ilyet még nem is ettem - és azzal kipróbáltam az aszalást. Felét kimagoztam a próba kedvéért, felit nem (használat közben dől el, hogy melyik a jobb - a boltihoz az aszalt hasonlít jobban, de a másik jobban fogyaszthatónak tűnik).

Félbevágtam a paradicsomokat és sütőpapíros tálcára szorosan felrakosgattam, hogy a belsejük legyen felfelé. Aztán megsóztam, megborsoztam, és betettem a sütőbe, amit 100 fokra állítottam. Aztán kezdődött a várakozás.

Eleinte az gondoltam, hogy írok egy villanyóraállást, hogy meg tudjam ítélni, hogy mennyi sütöttem el, aztán ez elmaradt, talán jobb is. Kicsivel dél előtt tettem be, este 8 körül kapcsoltam ki. A kimagozottat előbb kivettem, kb. 7-kor, az megkeményedik/szárad hamarabb. Miután kihűlt, olívaolajat kapott a nyakába és egy kis peperone olajat (http://www.vomfass.hu/ ) is, hadd legyen markánsabb íze. Én még szórtam utána kis oregánót is.

Érdemes a csumarészeket alaposan körbevágni - nekem némelyiken rajtamaradt a kis zöld csumahely és az ha megszárad, bizony nagyon kemény, nem kell rá. Betettem a hűtőbe, majd tudósítok, hogy mennyire áll el.

Az első aszalt paradicsomom!