Őrségre várva...

a hétvégén szabadságra indulunk az Őrségbe. Magyarországnak talán olyan vidéke ez, ahová aki elkirándul egyszer, az rendszeresen vissza fog térni, azt mondják. Mi még nem voltunk. Sokat olvasni, hogy a vidéknek a gasztronómiai kultúrája milyen élő, nagyon várom már, hogy a helyi gombás, tésztás ételeket megkóstoljam.

Egy családi biogazdaságban fogunk lakni. Kecskék, disznók, baromfi, saját készítésű sajtok és egyéb érdekességek között. A terv az, hogy tanulok a helyi ízekről a helybéliektől és aztán itthon majd jól kipróbálom és közzéteszem őket a blogomon.

Folyt. köv hamarosan. http://www.orseg.hu/

rántottleves

Ma, amikor sokan gasztroblogokat írunk, szakácskönyveket veszünk "sztároktól", főzős műsorokat nézünk, hogy egyre cifrábban tudjunk főzni, érdekes sorokat találtam Hamvas Bélától.

"Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. (...) Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. (...)Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. (...)A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott."

kedvencTárgy: frissüljünk!

elmaradt a június...

egy költözés általában lefoglalja az embert. Hátmég, ha várost is vált! Ez történt velem és ezért számtalan jó konyhai ötlet bennem maradt, nem a blogomban. A július már nyugodtabb, pótolom is a lemaradást - új város, új környezet, új ízek!

Most kapásból egy igazi vegyes levesről tudnék írni, amibe karalábé, krumpli került babérlevéllel összefőzve, majd Dédi levesmaradékával feljavítva. Vagy a kelkáposztafőzelék. Vagy a paradicsomos bruschetta. Pár hét múlva meglesz a konyhám is és visszatérek a kenyerek, lepények, bucik sütéséhez. Mostanában inkább bébikajákat turmixoltam. Hamarosan jövünk!

színek

látom, áttérek a virágokra. Nem állom meg, hogy az erkélyről ne mutassak egy szépséget. Van két tő dáliám! Nevét egy svéd botanikusról kapta és most olvasom, hogy tápsózni kell, ma meg is locsolom vele. Gumóját az aztékok rendszeresen ették - mi nem. 

kedvencTárgy: tulipánok

a márciusi kedvenc tárgyamról lemaradtam, de álljon most itt a helyett is a tavasz.

békebeli hangulatban: tejes vekni

van abban valami varázs, amikor az ember kismamaként nem dolgozik (másért, másnak), hanem befelé figyel, a családjának van, a babáját szereti. Olyanokra is jut időm most, hogy az ételek szépségén gondolkodjam, vagy elkészítsem a saját hitvallásomat (közlés talán később :) ), vagy éppen a photoshoppal bíbelődjem. Míg nem voltam férjnél, addig alig ettem kenyeret, akkor is csak sötétet és keveset. Párom pedig fehérkenyéren nőtt fel, így most azokat fejlesztgetem, nagy sikerrel. A mostaniba azért kis gríz és zabpehely is került a fehér búzaliszt mellé és tejjel készítettem. Napokig eláll, jó puhán.

tisztelet a Hegyeknek

hogy honnan jön a szeretet, nem tudom, de ha hegyet látok, mosolygok. Mászom/másztam is, amatőr módon, sikerekkel, gyerekként és felnőttként is. Az oldalon is ezért a fénykép, ami egy saját fotó a Kaukázusból. Ennek is köszönhető, hogy figyelem a híreket, mikor ki hogyan mászik és egészen megrázott a legutóbbi mászóbaleset. Milyen elszánt, hogy sokméteres zuhanás, fájdalmak, félelmek, műtétek után is folytatni akarja, ha a lábába került is. Hmmm. Ha valakinek ez az élete, azt nem adja csak úgy oda! Az én egyéni csúcsom 5600m, feljebb már nem fogok jutni, édesanyaként már elmúlt az erős vágy, hogy ezt is megdöntsem. Ezért izgalommal figyelem a nálam is bátrabbakat...

címadó dal

van egy medvém, Kopernikusz. Még azidőtájt vettem, mikor egyedül éltem, hogy okosan nézzen vissza rám, ha beszélek hozzá. Annak idején az ikeában jutottam hozzá, nagy és barna, ahogy egy medvének kell. Az összes költözésem túlélte és most is itt van velünk, a gyerekszobában. Ugyan még nagyobb, mint Bendegúz, de majd összebarátkoznak :)
Nicolaus Kopernicus a 15-16. század asztronómusa, aki először vallotta, hogy a Nap az Univerzum középpontja, felváltva az addigi Föld-centrikus szemléletet. Hosszú, nagy orra és dús haja volt. http://en.wikipedia.org/wiki/Nicolaus_Copernicus

miért ne legyen nekem is?

több barátném is büszkélkedhet már bloggal. Legutóbb egy utazós fajta nyitott a világ túlfelén szerzett élményeinek. Naponta nyitottam ki, az új kalandokra várva. Egy másik pedig szuperfőz a blogján. Az én szándékaim is nemesek.... Szellemi kihívás lesz megtölteni, kisbabás időmet ilyen modernül felhasználva. Nem publikus egyelőre, hogy intimebb dolgok is rákerülhessenek. Szeretettel, magamnak, a 2010-es évkezdethez. Valszeg az én életemben vízválasztó 2009-et nem tudja felülmúlni, de idén is történhetnek nagy dolgok. :)

diós pogácsa

igazán mutatós diós, lenmagos zsemlék illatoznak a asztalomon. Bendegúz kisfiam időnként felnyöszörgi magát, hamarosan ébredezik. Szóval a zsemlék. ...

Karácsonyról maradt dióm, megpirítottam, mozsárban megtörtem kicsit. Csak halkan, hogy fel ne ébredjen a fiam... 3 lisztből kevertem tésztát, összesen 50 dkg, 1 zacskó műélesztővel, aztán lenmag, melegvíz, fűszerek és a jó öreg kenyérgépem. Dagasztott. Megkelesztettem, aztán hozzá a törtdió és kis zsöciket gombócoztam belőlük. Hmmm. Jó lett. Forró sütőben sült meg ropogósra.